" A bátorság volt a vezércsillaga és a szeretet az útitársa- dal volt az ajkán és lámpás a kezében."

" Kell is, hogy az ember álmodozzék... Az álom: eszményképeket fest szemünk elé. Előbb a lelki szemeddel látsz valamit, aztán megpróbálod megteremteni s az eszményképhez hasonlóvá tenni."

" Azt hiszem, ingyen semmit sem kapunk az élettől. Mindenért meg kell fizetnünk."

" A szerelem végigkísér minket az egész életen. Olyan, mint egy lámpás, amelyet a kezünkben viszünk. Egy lámpás, amelyet kezünkbe adott az Úr.  Először a gyermekes boldogság gyújtja meg, azután a romantika, azután az anyaság, azután, talán a kötelesség..."

" A vár szépséges asszonya, szőke volt és vidám. S bolondult minden férfi, a szép asszony után..."

" Elolvadt a világ, de a közepén anya ül és ott ülök az ölében én."

" Az élet számos szakasza nagy töréssel ér véget. Ezek a törések az emberi életciklus természetes velejárói. Minden krízis véget vet a réginek, és beindítja az újat. Ilyenkor az emberek elgyengülnek és szétesnek, hogy azután alkalmazkodni tudjanak egy újonnan felépült valósághoz, integrálni tudják azt. Néha az emberek a megerőltetéstől időlegesen összeomlanak, de amibe nem halsz bele, az megerősít.

A változás folyamata fájdalmas, de eddig az összes nagy horderejű eseményt túléltünk, és a fejlődéshez, növekedlshez szükségesek.

Persze csak akkor válik a káresemény hasznunkra, ha képesek vagyunk megérteni és szembesülni a problémával, nem utasítjuk el és megbirkozzunk a feldolgozásával..."

"Nehéz dolog, hogy ne szeress, de nehéz az is, hogyha szeretsz. A legnehezebb, ha hiába szeretsz." /Anakreon/

Hogy felejtselek el?